Translations of this article are also available in the following languages:DanskDeutschEnglishEspañolFrançaisItalianoPortuguêsRomânăSrpski
Írta: Travis Brody
Fordította: Tamás Sziklai
Szerkesztette: Botond Szűcs
Az amerikai futball körülbelül 4 évvel amerikai polgárháború vége után, 1869-ben született meg. Szemléltetésül, hogy mennyire is régen történt mindez: Alexander Graham Bell több mint 7 évvel később, 1876-ban találta fel a telefont. Most már láthatjuk, hogy az amerikai foci tényleg nagyon, nagyon öreg.
Egy olyan sportág esetében, melyet több mint 80 országban játszanak, messze a legnépszerűbb játék az Egyesült Államokban, és régebb óta jelen van, mint a telefon, eléggé furcsának tűnhet, hogy továbbra sem számít olimpiai sportágnak. Mégis ez a jelenlegi helyzet. ugyanis az Olimpiai Bizottság elutasította a sportág legutóbbi kérelmét a 2020-as Tokiói Nyári Játékokra vonatkozóan.
Az elutasító döntés rendkívül rövidlátó, mivel az amerikai futball olimpiai sportágként való bevezetése nem csak nemzetközi porondra helyezné a sportot és lehetőséget adna a növekedésére, hanem hatalmas közönséget vonzana a foci rajongók táborából a nyári olimpiára, akik egyébként nem is követnék azt figyelemmel. A számítások változóak, de jóval több, mint 120 millió ember nézte a 50. Super Bowlt a Denver Broncos és a Carolina Panthers között – nem éppen elhanyagolható szám. A NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) kihagy egy felfoghatatlan lehetőséget, hogy növelje a saját piaci részesedését és elérését. Biztosak lehetünk benne, hogy jóval többen követnék figyelemmel, mint mondjuk a kenut, vagy a szinkronúszást, melyeket viszont elfogadtak a 2020-as tokiói olimpiára.
Szóval, miért nem lehet az Amerikai futball olimpiai sportág?
Olyan olimpiai sportágak, mint például a jégkorong vagy a kosárlabda 1875-ben és 1891-ben lettek ‘feltalálva’, tehát kijelenthetjük, hogy egy sportág kora nem faktor a döntést illetően. Olyan sportok, mint például az ökölvívás vagy a rugby – általánosságban véve brutálisabb sportoknak számítanak a focinál – biztosan ott lesznek a következő két olimpián, tehát bizonyosan nem a biztonság az elsődleges aggodalom. Talán a sporthoz kapcsolódó elnevezésnek – amerikai futball – köszönhető ez a negatív hozzáállás? Bármilyen kultúra egy adott sportág nevéhez történő hozzákapcsolása esetén természetes, hogy a szurkolók az adott kultúrával kapcsolatosan már meglévő pozitív vagy negatív sztereotípiáikkal azonosítják egy bizonyos szintig a sportágat. Akárhogyan is nézzük, ez a probléma könnyen áthidalható lenne, ha máshogy neveznénk az amerikai focit, például GRIDIRON-nak, amit egyébként angolszász országokban, mint pl. Nagy Britannia vagy Ausztrália, már meg is tettek. Japán lesz a 2020-as nyári olimpia vendéglátója, egy olyan ország, melynek a focicsapata rendszeresen a legjobb 4 között zár nemzetközi amerikaifutball tornákon, tehát a helyszín egyértelműen nem döntő faktor az elutasításban. Talán a NOB úgy látja, hogy a sportágban túlságosan domináns az Egyesült Államok és néhány más ország (pl. Kanada, Mexikó és Japán)? Ugyanez elmondható más sportokról is, gondoljunk csak a baseballra, a kosárlabdára vagy a softballra, mely mindhárom nagy valószínűséggel ott lesz 2020-ban Tokióban.
Mik lehetnek tehát az igazi okok az amerikai foci kizárásával kapcsolatban? Egy olyan ok van, aminek valóban van értelme, és ezt nehéz lehet megemészteni, mert mi magunk csináltuk.
Az egyetlen ok, ami miatt a nagyszerű sportunkat nem vették fel az olimpiára, az az előrelátás és az irányítás hiánya a Nemzetközi Amerikai Futball Szervezet (IFAF) részéről.
Az IFAF, az amerikai futball FIFA-ja semmi esetre sem egyenértékű a FIFA-val. A foci játékosok, edzők és szurkolók túlnyomó többségének fogalma sincs, kik irányítják az IFAF-ot, vagy, hogy mik a bizottság céljai. Többnyire amatőr, önkéntes alapon működő szövetség, teljes munkaidőre fizetett vezető nélkul. Az IFAF-nak sokkal kevesebb befolyása és ereje van, mint az NFL-nek, ami egyébként nem is adta teljes jóváhagyását az IFAF működésére. Az NFL gyakorlatilag semmilyen támogatást nem nyújt az IFAF fő tornájának – az IFAF World Championship-nek (Világbajnokság) – és erre jó oka van. Az IFAF nem mutatta semmi jelét, hogy tisztában lenne azzal, hogy ki irányítja, illetve milyen irányba halad.
Példának okáért vegyük 2014 decemberét, amikor a 2015-ös stockholmi IFAF Világbajnokság helyi szervezőbizottsága bejelentette, hogy az eseményre összegyűjtött tőke titokzatosan eltűnt, egy fedőcég lett megjelölve az eltűnéssel kapcsolatban, és az IFAF elnöke és a svéd amerikai futball szövetség (SAFF) hosszabb szabadságot vett ki egészségügyi okok miatt. A versenyt áthelyezték az Ohio állambeli Canton-ba az utolsó pillanatban, és a résztvevő csapatok száma 12ről 7re csökkent, de az események még bizarrabb fordulata következett ezután. Az IFAF bejelentette a komiszárjának lemondását 2014 áprilisában, aki azonban másnap átvette az irányítást az IFAF weboldala felett, kitörölte a bejelentést, és azt állította, hogy puccs áldozata lett. A “véletlen” folytán ez mind akkor történt, amikor az amerikai futball éppen jelöltként várta a döntést az olimpiai sportágak közé választásával kapcsolatban. A mai napig homályos, hogy ki volt az, aki hivatalosan benyújtotta a kérelmet a NOB-nál, de a józanész alapján a döntéshez a rendkívül instabil szituáció vezetett.
Meg kell említeni, hogy van néhány IFAF bizottsági tag, akik hozzájárultak a sportág fejlődéséhez és dicséretet érdemelnek az erőfeszítéseik miatt, de sajnos ez nem volt elég. Az IFAF által képviselt irány túlságosan is következetlen és viharos ahhoz, hogy valaha is komolyan vegyék olyan szervezetek, mint a NOB vagy az NFL. Az IFAF-nak mindenek előtt elő kell állnia egy átlátható tervvel, és meg kell mutatnia, hogy egységesen maga mögé tudja állítani a tagországait.
Ez a legfontosabb oka a The Growth of a Game létrejöttének – hogy kitöltse az IFAF és a de facto vezetőink által hagyott űrt a sportág fejlődésében. Csak Európában 40 különböző országban játsszák az amerikai futballt, több mint 1600 felnőtt csapatban, és a sport folyamatosan növekedni és virágozni fog, történjen ez az IFAF iránymutatásaival vagy nélküle.
Látva az IFAF-nál uralkodó káoszt és a többszörösen korrupt FIFA-t, jogos a kérdés: Megfelelő képviseletet kapunk a közreműködéseinkért?
Hacsak az IFAF valahogyan össze nem szedi magát, vagy valami más nem jelenik meg a helyén, a sportág számára csak távoli remény marad az olimpián való részvétel.
Ennek ellenére az elsöprő pozitív visszhang, amit a The Growth of a Game kapott, joggal teheti optimistává az érintetteket az amerikai foci jövőjét illetően. Ez a sport népszerűsége csúcsán áll, és csak egy pici lökés kell neki ahhoz, hogy Európa legtöbb országában szintén beivódjon a köztudatba. El fogjuk ezt érni, és folyamatos erőfeszítéseink segítségével hamarosan eljön a nap, amikor az amerikai futball megkapja azt az elismerést, amit megérdemel.
Haladjunk tovább, együtt.
Szerinted mi tartja vissza az amerikai futballt attól, hogy olimpiai sporttá váljon? Egyetértesz az itt felsorolt okok valamelyikével? Kérlek, mondd el a komment részlegben alul.
